0. nap indulás - érkezés

Az esküvőnket követő nap délutánján indultunk el az Egyenlítőhöz. A Qatar Airways járatával mentünk, amit egy nagyon kedves ismerősünkön -de ha nem veszi zokon, inkább barátunknak aposztrofálnám- keresztül intéztünk. (Köszi Bri mégegyszer mindent!) A repjegyeket mi minden utazás előtt jó előre meg szoktuk venni, hiszen általában így tudod a legjobb áron kisasolni őket, ezt is hihetetlen sok keresgetés, hosszú hetek szabad óráinak eredményeképpen választottuk ki a mi pénztárcánknak megfelelő repjegyeinket. A járat Budapest-Doha / Doha- Mahe útvonalon ment oda és vissza is. Odafelé az izgalom nem csak azért volt bennünk, mert az "ismeretlenbe megyünk", hanem mert sokak szerint tarthatatlan átszállási idő volt hagyva nekünk, összesen 65 perc. Végül a riogatásokkal ellentétben nagyon is jól szervezetten működött a dolog és bár valóban volt újabb biztonsági ellenőrzés a terminálon belül, de igen gyorsan és jól szervezetten működtek, gond nélkül értük el a csatlakozásunkat.

Engem a légörvények sokkal jobban megkínoztak, mindkét járat alatt igen erős légörvényekbe kerültünk, egyszer még Laci vize is lerepült az asztalról közben. A légiutaskísérőkre azonban nem lehet panasz, készséggel segítettek és pátyolgattak egész úton, valamint kaptam airsickness elleni gyógyszert a fedélzeten. 10 órás repülőút után végre a felkelő nap fényeiben pillantottuk meg az első kisebb szigeteket és én ahogyan előre predesztináltam itthon, sírva fakadtam a gyönyörűségtől.

Lassan éjszaka lesz a repülőn Budapest-Doha járaton

Izgatottan vártuk az első szippantást a helyi levegőből, amint kiléptünk a gépből átjárta a meleg a csontjainkat, pedig még csak reggel 6:20 volt. Azonnal éreztük, hogy az otthoni nagyon esős, hideg időjárásból beleérkeztünk a meleg, párás nyárba, egyszerűen hihetetlen jó volt. 

Qatar Airways 5 star airline

Mögöttünk leszállt az Emirates járata is

Ezzel jöttünk

 A csomagjainkat gyorsan megkaptuk, majd a reptéren elkezdtük keresni a Cat Cocos Ferry ingyenes buszjáratát, amely az előzetes levelezés szerint kivisz Victoriába a komphoz. Hihetetlenül nagy szerencsénkre -pillanatokon múlt- elértük a 7órakkor induló buszt, ami a 7.30-kor induló komphoz vitt minket. Szerencsénk volt, mert egyáltalán nem csináltak abból problémát, hogy a 11.00 órás járatra volt eredetileg jegyünk foglalva, hiszen az előzetes levelezés alapján ők azt mondták ezt a korábbi kompot nem fogjuk tudni elérni.

Az ingyenes transzfer a Cat Cocoshoz. "Time to go". :)

 Mégis sikerült, még kettőt sem pislogtunk már a Cat Cocos High Speed Ferry-n utaztunk Praslin felé, rettentően álmosan, hiszen az egész éjszakát utazással töltöttük.

Álmosan, de boldogan Praslin felé tartunk

Az utazást elég hosszú szervezés, előkészülés és információszerzés előzte meg, aminek során aktív fórumozó lettem, igyekeztem minnél több mindent megtudni és felkészült lenni. Kissé félve vártuk a kompozást, sokan óva intettek minket tőle, hiszen Mahe-Praslin távolságon az út majd egy óra időtartamú, 45km-re található Praslin Mahétól. Sokan mondták, hogy rengetegen lettek tengeribetegek az út alatt és sokkal inkább javasolták a repülőközlekedést Mahéról. Azonban az majdnem kétszeres árú, mint a komp, így nálunk nem  volt kérdés melyiket válasszuk. A kompozás különben is jó bulinak tűnt, ráadásul nem egy ezeréves járműről beszélünk hanem egy luxus kivitelű hatalmas high speed ferryről. Mint az élet is igazolta én a repülőutat megszenvedve már vonyítottam volna, ha Mahéra érkezve újabb repülőre kellett volna átszálltunk, kifejezetten élveztem, hogy vízre szálltunk és a tengeribetegségnek nyoma sem volt.

Első feladatunk a Le Grand Blue megtalálása volt, amit szintén hosszas keresgélés után néztem ki magunknak. Egyrészt természetesen az árkategória is fontos szerepet játszott, első ránézésre csak méregdrága hotelekkel és szállodákkal volt tele Praslin is. Aztán hosszasan nézelődtem a különböző Guest House-ok és Self-catering Villák tekintetében, ahol nem volt könnyű megbízhatónak tűnő, jó áron lévő, tiszta és jó helyen lévő szállást találni. Egyedüli biztosítékunk az volt, hogy a tripadvisoron igen jóra volt értékelve kicsiny szállásunk és pár fénykép volt segítségünkre összesen, hogy milyen helyre megyünk.

Így kiváncsian vágtunk neki a sétának a hatalmas túrazsákjainkkal a közeli dombon, hiszen a google earth szerint a mi szállásunk a jetty közelében lévő domb legtetjén van megjelölve. Hősiesen küzdöttünk a hatalmas táskáinkkal, a 30fokkal, a 80%os párával, a tűző nappal és a hihetetlen meredek szerpentin utacskával is, mire a dombtetőre érve a megjelölt helyen nyomát sem leltük a szállásunknak.

Az éppen szembe jövő helyi kreol jóembert kérdeztük meg mit tud a szállásunkról illetve a közelében elviekben lévő Colibri Guest Houseról, aki igen rossz angolsággal annyiban tudott segíteni nekünk, hogy az "egy kanyarral lejebb" van, arrafelé ahonnan jöttünk. Természetesen az egy kanyar végén a szerpentinút és a mellette futó dzsungel volt csak, így eléggé tanácstalanul gyalogoltunk fel és alá a Google Earth szerint megjelölt dombocskán. Végül a vissza a kályhához módszer alapján az egész hatalams emelkedőről legyalogolva elindultunk a jetty irányába és kiderült, csak simán elsétáltunk az útról is látható irányjelző tábla mellett, ahol egy helyi kreol nő nagyon barátságosan és nevetgélve vezetett el minket Justinig, a szállásadónkig. Lényegében mi egy az egyben a Google térképen bejelölt helyhez ragaszkodtunk. Mint kiderült rosszul van feltüntetve (tehát aki esetleg oda menne írjon nekünk, segítünk hol található igazából), a tábla mellett viszont lámán elmentünk, egyáltalán nem kellett ennyi árkot bokrot megmászni eredetileg. Kicsit kimerülten, de boldogan érkeztünk meg, ahol Justin megmutatta a házunkat,ami egy az egyben az óceánra nézett, körülötte pedig hatalmas dzsungel terült el, maga a földi paradicsom volt a hely, első pillantásra is. Már akkor tudtuk ennél jobb helyet keresve sem találhattunk volna magunknak.

Justin frissítővel várt minket

Délután még "helyben" fürödtünk, hiszen volt egy saját kis lejárónk az óceánhoz, ami remek sznorizóhelynek bizonyult. Fürdés után a parton feküdve elkapott minket a jetleg és mindketten álomba zuhantunk az árnyékban, mint akit fejbevertek. Meg is tette a hatását, Laci háta még a teljes árnyékban is rákvörösre sült a röpke elalvásunk alatt.

Justin hozott nekünk ebédet a helyi takeaway-ből, hiszen akkor még egyáltalán nem ismertük a környéket és nagyon kedvesen segített nekünk, hogy ki tudjuk heverni az utazás fáradalmait.