A hírhedt és híres Anse Laziot vettük célpontul. Híres a hófehéren vakító homokjáról, hírhedt pedig az elmúlt időszakban történt két cápatámadásról sajnos.
Újból átéltük a buszos élményt és olyanokat véstem fel a papíromra nap végén, hogy csak bátraknak ajánlott és hogy a féket tényleg nem ismerik. Egyébként teljesen meg lehet szokni, csak pár napig huhogtam kicsit a buszon, aztán már olyan laza voltam, mint a helyiek.
Laziora a buszról leszállva sétálni kell -szintén dombra fel, dombra le, egy nagyon szép dzsungellel körülvett úton lehet eljutni odáig-. Viszont egyértelműen a legforgalmasabb partok közé tartozik, a hosszú nagy része minden alkalommal tömve volt emberekkel, akárhányszor jártunk arra. (Mondjuk ez alatt azt kell érteni, hogy 40 méterenként fekszik egy ember, nem pedig a heringfekvést, de bőven sokkoló volt ez is nekünk.) Justin eredetileg is azt ajánlotta hogy bal kéz felé menjünk el a leges legvégéig a partoknak, egy kis ösvényen át egészen néptelen kis -Laziohoz tartozó- partszakaszokra leltünk, illetve az előzetes hírek alapján ebben a részben találhatunk a vízben leginkább tengeri teknősöket.
A vízben máig lebegnek a cápahálót tartó bólyák mindkét öböl szélében, valamint egy igen szakadt szétcincált háló is lóg még róla a vízbe, jobbára a béna turisták megnyugtatására valószinüleg, mert hogy az a háló már semmilyen valódi védelmet nem biztosít, az 100%.
 |
| cápaháló, ahol a teknőst láttunk |
Ez volt az egyetlen part továbbá, ahol Baywatch torony szerű építményen Lifeguardok védik az emberek életét,
És a kedvességükről újfent annyit, hogy ezek a lifeguardok néha körbejönnek mindenhol és kérdezgetik a parton, hogy jól vagy-e, valamint még kókusszal is megkínált negem az egyikük. Itt figyelmeztettek minket egyedül (egy fel-le cirkáló rendőrnő), hogy ne hagyjuk őrizetlenül a parton a táskáinkat, mert a bokros / dzsungeles területekről a helyiek előugrova ellophatják a táskáinkat.
Mi még a figyelmeztetés előtt bent voltunk együtt sznorizni Lacival és a cápaháló környékén úszva szinte felvisítottunk a boldogságtól, hiszen ott úszott alattunk életünk első természetben látott tengeri teknőse. Hihetetlenül szép volt, leírhatatlan!
 |
| Anse Lazio |
A tegnapi figyelmeztetéssel ellentétben nem a Cote'Doron voltak medúzák, hanem a Lazion csíptek minket szanaszét olyan kis láthatatlan dolgok, amikről pontosan a mai napig nem tudjuk mik voltak. Justin és mi is arra a véleményre jutottunk, hogy a hullámverés széttörhetett egy/két/ akármennyi medúzát és annak az apró parányi csalánsejtei -amiket már nem lehet látni a vízben- csíptek minket. Elég fájdalmas volt és a víz bizonyos részeire koncentrálódott csak, persze pont abba a sávba ahol teknősünk békésen úszott, de megérte.
5. nap
Otthon maradtunk a szállásunkon kipihenni az előző nap fáradalmait, Justin mesélte hogy a háza előtt (tehát ott ahol mi is lakunk) látott a vízbe tengeri teknőst és hogy rendszeresen visszatérő vendég. (kitartóan próbáltuk meglelni végig). Délelőtt sznorizni voltunk helyben illetve délben kókuszt és Justin által ajándékba hozott papayát ettük a teraszon.
 |
| White tailed tropicbird |
Délután a francia ház szomszédaink Esther és Pierre meghívtak minket BBQ halvacsira, abból amit halásztak.
 |
| BBQ halvacsora |
 |
| kókuszháncson sütünk |
 |
| a helyi söt 20 rúpia, ha visszaviszed az üveget visszakapsz 2rúpiát :) |
Estherék 30 éve járnak a Seychelle-re, házuk is volt itt, de mindig szétlopták a helyiek amikor visszamentek Franciaországba, így 2005-ben eladták. Mesélték, hogy nem csak az ágyat, bútort, hűtőt lopták el, de még a követ is felszedték a fürdőszobájukban és az ajtókat is leszedték. Volt, hogy egy évben háromszor is próbálkoztak jönni, újra és újra eltűnt minden mire visszajöttek. Természetesen ha ott élsz a házadban fixen, akkor nincsenek ilyen gondok, nálunk is tárva nyitva volt a konyha és a nappali, ajtó sem volt és szerencsére eszükben sem volt elvinni semmit onnan.
Természetesen Praslin sem csak a jóról szól, számos helyi problémával küzdenek. Ilyen példul, hogy tiltják a tengeri teknősök vadászatát, hiszen nagyon ritkák, ennek ellenére eszik a helyiek szegényeket, ahogyan a langusztát is, pedig az is tilalom alatt van. Állítólag kifogják őket és az éjszaka leple alatt adják el a drága hoteleknek őket. Valamint a legutóbbi cápatámadások miatt rengeteg cápát fogtak ki, számolatlanul adott rá lehetőséget és felszerelést a kormány és ezáltal nem csak az emberre veszélyes nagy testű cápákat irtják ki, hanem azokat a kisebbeket is, akik valójában semmilyen veszélyt nem jelentenek. Ezáltal állítólag nagyon elszaporodtak a ráják és teknősök.
 |
| Barred Grond or Zebra Dove |
 |
| Seychelles Sunbird avagy ahogy a helyiek hívják Kolibri |
 |
| napfelkelte a teraszunkról |
 |
| Madagascar Fody |
És a kedvességükről újfent annyit, hogy ezek a lifeguardok néha körbejönnek mindenhol és kérdezgetik a parton, hogy jól vagy-e, valamint még kókusszal is megkínált negem az egyikük. Itt figyelmeztettek minket egyedül (egy fel-le cirkáló rendőrnő), hogy ne hagyjuk őrizetlenül a parton a táskáinkat, mert a bokros / dzsungeles területekről a helyiek előugrova ellophatják a táskáinkat.
