9. nap
La Digue
Praslinról a Cat
Rose Ferry visz oda, 2 főre retúr jeggyel 40 euro. 9.00 induló hajót
választottuk, hogy egy teljes napunk legyen a szigetre.
 |
| Car Rose Ferry visz La Diguera |
 |
| ilyen műanyag beszállókártyákat kapsz, amiket beszálláskor összegyűjtenek |
Odaérkezéskor
egy helyi raszta srác szegődik nyomunkba, hogy vannak kölcsönözhető
bringái, akarunk-e bérelni tőle. Amúgy is azt terveztük, hogy
biciklivel közlekedünk majd, ugyanis a szigeten nincsen autósforgalom,
riksával, biciklivel vagy gyalog lehet csak közlekedni. Hivatalosan 10
euro /nap/ fő, de ha rupiaban fizetsz valószinüleg jobb árat adnak.
(legalábbis mi már rutinosak voltunk, nevetett is rajtunk,
hogy nem láma turisták vagyunk)
 |
| Tőle béreltük a bicikliket, a Police Station mögött van közvetlenül a bicikli kölcsönzője. |
 |
| a bicikliket bárhol otthagyhatod, ugyanott találod mikor érte mész, nem lopják el |
Első utunk a Veuve Special Reserve-be visz, ahol a Paradise Flycatcher madárkák élik mindennapjaikat.
A belépés ide teljesen díjtalan, van egy kisebb helység ahol különböző oktatóanyagokat és könyveket találsz, ha szeretnél bővebben tájékozódni a helyi élővilágról, illetve itt dolgozik egy laptoppal egy információs munkatársuk is, aki mindenben a segítségedre tud lenni. Mi először magunk próbáltuk megkeresni az említett madarakat a rezervátumban, ahol mindenféle állatot láttunk a sétálás alatt, kivéve őket.
Az ösvények mentén láthatsz:
 |
| Nephila sp | |
|
|
|
|
- Seychelle-i gyümölcsevő repülőkutyákat a fákon lógni
 |
| a fák lombkoronáiban lógnak |
|
Végül az információban ülő hölgyet kértem meg tud-e segíteni abban hogy hol tartózkodhatnak a madarak, akikért ide jöttünk. Nagyon kedves volt és azonnal kijött velem a rezervátumba, ahol pár lépésnyire mutatott egy fészket, benne ülő tojóval, valamint pár perc után a hím is megérkezett, teljes szépségében.
 |
| A tojó ül a fészkében |
 |
| a hím teljes szépségében |
 |
| perpatvar a fészek körül |
A madárfotózás és figyelés után az L'Union Estate területére bicikliztünk. Belépőt kell váltani 100 rúpia/fő. Olyan "nevezetességek" találhatóak itt, mint az Emanuelle ház, vanília ültetvények, hatalmas aldabra teknösök (igaz itt nem szabadon, csak egy elkerített részben láthatóak) valamint az a strand is, ahol a Bounty ás a Bacardi reklámokat forgatták.
 |
| Emanuelle ház |
 |
| A kilátás a ház teraszáról |
 |
| Zászló |
 |
| Aldabra tekik |
 |
| egy idő után már csak gyalog lehet közlekedni |
Természetesen majd mindenki erre a partra kiváncsi, tehát itt kivételesen senki se számítson teljesen néptelen óceánpartra. Mi egészen elsétáltunk a partok legvégéig és bementünk úszni a nagyon sekély vízbe. Hatalmas hullámtörők vannak a parttól távolabb. Néhol alig alig tudtunk ellebegni a vizen annyira sekély volt (szinte fentakadt az ember) és ismét hatalmas szerencsénk volt, másodjára találkoztunk gyönyörű tengeri teknőssel. Olyan közel sikerült úszni hozzá, hogy a Laci elkapta, hogy közelebbről is szemügyre tudjuk venni és megsimogassuk. Nagyon helyes volt, az első ijedtségben próbálta kirántani magát, de miután sikertelenül próbálkozott vele, csak sorsába beletörődve nézelődött ránk nagy szemekkel vajon mit fogunk csinálni vele.
Az L'Unionról kifelé menet vettünk ajándékba vanilíiát, fahéjat és kókuszolajat is, valamint a nagy alkudozásban kaptunk ajándékba egy vaniliás teát is. megtudtuk, hogy a vaniliának kétszer van szezonja egy évben decemberben és februárban. Állítólag mi voltunk az utolsók akik megvettük az utolsó 2 csomag vaniliarudat, mert nem maradt több. Nem tudjuk ez csak reklámfogás volt-e, mindenesetre mi boldogan hazahoztuk a vaniliarudakat. :) És a vaniliaültetvényeknek fantasztikus illata van, elképzelni sem lehet.
 |
| vanília ültetvények |
 |
| Helyiek és én |
A komp indulásáig még elbicikliztünk Grand Ansera, ahol hatalmas hullámok voltak és a helyiek szörföztek. Itt a térképen úszási tilalmat jelöl, nekünk időnk sem lett volna rá hogy fürödjünk, hagynunk kellett időt magunknak, hogy visszabiciklizzünk az utolsó kompjárathoz.
 |
| Grand Anse, La Digue |
Laci biciklijével visszafelé akadtak gondok, többször meg kellett állnunk összeütögetni, nehogy leessen a pedál róla, de végül kibírta a kikötőig.
A komp felé még egyszer útba ejtettük a paradise flycathcer fészkelőhelyét és búcsúzoul megnéztük őket.
A bicikliket egyébként nem kellett külön leadni a tulajnak, már reggel mondta, hogy ne várjuk/keresgéljük őt, ahol megkaptuk a bringákat, csak dobjuk le ugyanoda és kész... :) Általános jellemző hogy semmit sem izgulnak túl és ahogyan én láttam nem is dolgozzák magukat halálra...
 |
| életkép |
A komp beérkezéséig nézelődtünk a kikötőben, ahol éppen éelelmiszert és már árukat hoztak a szigetre, illetve fényképeztük a riksát is, amit épp szintén telepakoltak minenféle szuveníres kacattal.
 |
| pakolnak a kikötőben |
 |
| reggae szinekben érkezik az élelmiszer is :) |
Gyönyörű napot zártunk La Diguen, "hazafelé" (Praslinra) a lemenő nap fényében csodáltuk Praslin szigetét.
A madárfotózás és figyelés után az L'Union Estate területére bicikliztünk. Belépőt kell váltani 100 rúpia/fő. Olyan "nevezetességek" találhatóak itt, mint az Emanuelle ház, vanília ültetvények, hatalmas aldabra teknösök (igaz itt nem szabadon, csak egy elkerített részben láthatóak) valamint az a strand is, ahol a Bounty ás a Bacardi reklámokat forgatták.
