Történetünk a világ egyik legszebbnek mondott helyén játszódik, nevezetesen a Seychelle-szigeteken, ahova nászútra érkezünk közel három hétre.
Hogy miért éppen ide szerettünk volna jönni? Nos, minket nem elsősorban az motivált, ami a legtöbb embernek szinte azonnal beugrik erről a helyről, hogy luxusnyaralásra vágytunk. Legalábbis nem a szó általános értelmében. Olyan helyet kerestünk, ami csendes, a modern világtól meglehetősen távol áll, el lehet vonulni hosszabb időre, viszonylag érintetlen, csodaszép környezet és hihetetlen gazdag élővilág vesz körül, valamint kevesen vannak, nincs tömegturizmus és nincs heringfekvés a partokon. Nem mellesleg olyan utazási célpontban kellett gondolkoznunk, ahol április környékén már nyári meleg van.
Először egy rövid áttekintést, általános tudnivalókat írok a szigetekről, hogy egy átagos képet kapjunk arról, milyen országba is érkezünk.
A Seychelle-szigetek szigetállam az Indiai-óceánban, Afrika keleti partjától 1500 km-re található, Madagaszkártól északkeletre. A belső szigetcsoportok a kontinentális lemezen helyezkednek el, hegységek tagolják és gránit az alapkőzetük, míg a külső szigetek sík korallzátonyok. Legmagasabb pontja a Morne Seychellois (905 m). A Seychelle Köztársaság nyugaton Zanzibárral (Tanzánia) határos, délen Réunionnal és Mauritiusszal, délkeleten a Comore-szigetekkel és Mayotte-tal, északkeleten pedig a Maldív-szigetekkel.
Afrika önálló államai közül a Seychelle Köztársaság népessége a legkisebb. Nincsenek őslakók;
a seychelle-iek főleg francia, afrikai, indiai és kínai bevándorlók
utódai.
A szigetvilágot alkotó szigetek számát gyakran 115-ben határozzák meg, a
Seychelle Köztársaság Alkotmányában viszont 155 sziget szerepel
A Seychelle-szigetek a trópusi égövben, az Egyenlítőtől délre a 4 és 10 szélességi fok között találhatóak. Az évi középhőmérséklet 27 Celsius fok, a páratartalom 80%-os. A napi napsütéses órák száma megközelítőleg hét. Áprilistól októberig a frissítő délkeleti passzátszelek miatt az időjárás hűvösebb és szárazabb, míg az enyhébb északnyugati monszun-szélrendszer
Karácsony táján éri el a Seychelle-szigeteket, csapadékot hozva és
felhőszakadásokat idézve elő. Záporok és zivatarok az év bármelyik
napján előfordulhatnak. A trópusi esők miatt az évi csapadékmennyiség
2300 mm (Magyarországon 500-900). Annak ellenére, hogy a hatalmas Indiai-óceán
kis szigeteiről van szó, mégis számos mikroklíma alakult ki, amely
változatossá teszi a Seychelle-szigetek éghajlatát – előfordulhat, hogy
az egyik tengerparton esik az eső, a másikon süt a nap és a hegyekben
köd ereszkedett le.
A Seychelle-szigetek sokszínű élővilágára nem volt jótékony hatással az emberi
beavatkozás, hasonlóan más parányi ökorendszerekhez. Ennek tudható be,
hogy a legtöbb óriásteknős eltűnt a gránitszigetekről, a part menti és
alacsonyhegyi erdők kopárabbá váltak, és kihalt számos őshonos faj, mint
például a seychelle-szigeteki sándorpapagáj vagy a bordás krokodil. Mindent összevetve azonban a kihalások száma kevésbé lesújtó, mint például Mauritiuson vagy Hawaiion, mivel csak az 1770-es évek óta lakják. A seychelle-i növény- és állatvilág védelme számos sikert könyvelhet el.
Vitatják ugyan, de az első természettanulmányt a Marion Dufresne expedíció készítette 1768-ban,
két évvel a letelepedés hivatalos dátuma előtt. Dufresne a La Digue
nevű hajó kapitányát, Duchemint bízta meg, hogy „gondos figyelmet
fordítson a szigeteken található élővilág minden fajának
tanulmányozására, mint például a fákra, bokrokra, növényekre,
gyógynövényekre, a négylábú állatokra, madarakra, rovarokra, édesvízi
halakra és a kőzetekre, talajfélékre, valamint az ásványi anyagokra.
Minden fontos. Nem kerülheti el, hogy mindenről leírást ad és
részletekkel lát el – mindent érdemes megvizsgálni.” Az ő megfigyeléseik
érdekes kaleidoszkópon keresztül mutatják be Seychelle-szigetek ember
előtti állapotát.
A tenger felszíne alatti világ elkápráztató, különösen a távolabb fekvő,
nagyobb nyugalomnak örvendő szigetek közelében. Több, mint 1000 halfajt
osztályoztak. Az 1960-as években a helyi természetvédők
erőfeszítéseinek köszönhetően betiltották a szigonypuska és a dinamit
használatát a halászathoz, ezért a tengeri élőlények bántatlanul közel
kerülhetnek a búvárokhoz. 1998-ban a korall-fehéredés sújtott számos
szigetet, de sok helyen beindult a természet önregeneráló folyamata és
sikerült elejét venni a pusztító jelenségnek. 1994-ben a teknősök
kiemelését is betiltották, aminek következtében az érintett populációk
fokozatosan erősödnek a védett szigeteken, mint például Cousin-en,
Aride-on, Silhouette-en vagy Aldabrán. Sajnálatos módon a nem védett
területeken élők rizikócsoportnak számítanak. A cápahalászathoz
használatos eresztőhálót és a cápauszony-vadászatot betiltották.
Kelet-afrikai és arab kereskedők valószínűleg ismerték a lakatlan Seychelle-szigeteket, de a portugál felfedező, Vasco da Gama
nevéhez köthető az első partraszállás 1502-ben. Az első hiteles
feljegyzéseket a Kelet-indiai Társaság Ascension hajójának legénysége
rögzítette 1609-ben. Mivel a szigetek az Afrika és Ázsia közötti
kereskedelmi útvonal mentén helyezkedtek el, gyakran fordultak meg
kalózok is a parton. 1756-ban a franciák vették az ellenőrzésük alá a
területet.
A gyarmatosítás csak 1768-ban kezdődött, amikor egy huszonkét fős
francia csapat horgonyzott le rabszolgákkal a fedélzetén. Egyre több
európai nemzet próbált hasznot húzni az indiai és ázsiai kereskedelemből
és növekedni kezdett azoknak a tengerészeknek is a száma, akik rövid
pihenőt tartottak a szigeteken, hogy feltöltsék hajóikat. 1793 és 1813
között a franciák és az angolok harcoltak a szigetek ellenőrzéséért. A Seychelle-i Köztársaság 1976. június 29-én, 12 óra 5 perckor vált a Brit Nemzetközösség független köztársaságává.
Az angol, francia és a kreol a Seychelle Köztársaság hivatalos nyelve. A lakosság többsége kreol, vagy is afrikai-európai-ázsiai keverék bőr
színük sötét, arányuk 93%. A maradék 7% többsége ázsiai főként indiai,
maláj és kínai valamint európai fehér
