Úgy állapodtunk meg Justinnal, hogy a közelben lévő Colibri Guest House-ban fogunk minden nap reggelizni, ami az árba beletartozott.Hihetetlen szerencsénk volt, összesen öt perces sétára volt a házunktól a Colibri étterme, ami a tenger fölé nyúló, gyönyörű hely. Pontosan erről sem volt előzetes elképzelésünk, hiszen nem volt egyértelműen letisztázva a fellehető információk alapján, hogy ez hol van és hogyan működik a rendszer.
Minden reggel terül terülj asztalkánk volt, fixen hoztak pirítóst, bagettet és valamilyen péksüteményt, egy pohár frissen préselt gyümölcslevet illetve választhattál valamilyen tojást (rántotta, tükörtojás, lágytojás, stb). Ki voltak rakva szabadon válaszható házi lekvárok (mango, passion fuit, banán, kókusz, papaya, narancs lekvárok...), mogyoróvaj és nutella. Valamint kávé, tea és friss gyömölcsök (banánk, görögdinnye, papaya, mango, guava). Nem lehet okunk panaszra, csodaszép helyen reggeliztettek minket és mindig teljesen jól laktunk, jól főztek és kedvesek voltak.
Az első nap lementünk a tőlünk nagyjából 5percre lévő Ogani Bar-ba, ami egyben étterem, de van egy takeaway része is. Ekkor még nem ismertük a nyitvatartásukat, így beültünk helyben ebédelni, gondoltuk majd kikérdezgetjük mikor hogyan tartanak nyitva, mert mikor mi mentünk a takeaway rész zárva volt és aznap nem is nyitott ki többé.
Ekkor ért minket az első megdöbbenés. Tény, hogy kifogástalanul finom ételt kaptunk, rendeltünk egy csirkét illetve egy halételt, inni nem kértünk és összesen mindezért nagyjából 500 seychelli rúpiát fizettünk. Ez nagyon soknak számít, de nem átverésről volt szó, pontosna fel volt az étlapon tüntetve az ár mellet+ szervízdíjat is rászmolnak mindkét ételre, ami jelentősen növelte az összeget. Egyszer jó volt, de ez volt az egyetlen "Luxus" napunk amikor helyben ettünk az étteremben, hiszen összevetve a takeaway étel áraival beülni valahova majdnem tízszeresébe került!! 1 adag takeaway étel: 40-45 rúpia / fél adag 30 rúpia (nagyjából 600-700 forint) Rengeteget adnak, hihetetlenül finom. Később kitapasztaltuk, hogy Az Ogani Bar Takeaway csak 12-től 2-ig tart nyitva, pénteken és szombaton viszont újra kinyitnak este 18.30-kor! Legalábbis valószinüleg, de ott soha semmit nem lehet biztosra veni, kicsit mindig lutrira megy minden. Lehet kinyit, lehet nem nyit ki, mindenesetre pénteken és szombaton hivatalosan nyitva tartanak este is. :)
 |
| Anse Marie Lousie |
 |
| az első kókuszaink |
 |
| felbontjuk |
 |
| és megszereztük |
 |
| megiszom a kókuszvizet |
 |
| hihetetlen szép hely, egyedül voltunk az egész parton |
Első nap az Anse Marie Louise partot néztük ki a térképen, hiszen az az érkezéskor megmászott domb túloldalán volt, így gyalog próbáltuk felfedezni a környéket. (Kocsit nem béreltünk, mert nagyon drága volt és ők fordítva vezetnek, mint itt Európában, nem is vállaltam volna a vezetést, így is kapkodtuk a fejünket az első pár napban mikor honnan jön kocsi)
Hazafelé szintén gyalog vágtunk neki a dombnak, rövid kutyagolás után megállt mellettünk egy helyi platós kocsis raszta srác és helyi szokásoknak megfelelően felugorhattunk a platóra, hazavitt minket ingyen és bérmentve. Már az első nap szuper benyomásunk volt, tudtuk, hogy ez a mi helyünk, az emberek kedvesek és segítőkészek, a hazavitel külön élmény volt, maga a szabadság, ahogy ezerrel kanyarog a szerpentinen, neked pedig arcodba fúj a szél. Egyébként megálltunk még útközben is felvenni a helyieket többször is.
Ezzel a raszta sráccal többször találkoztunk 3 hét alatt, minden alkalommal dudált, integetett nekünk és ha egy irányba tartottunk (mi többynire gyalog) mindig megkérdezte elvigyen-e. Innen a távolból még ha nem is tudja, de köszönjük neki, örökre emlékezni fogunk rá és a reggae szinű visszapillantó tükrére!
