2. nap

Programnak Cote'Dor híres partját szúrtuk ki, ami az egyik 'muszáj látni 'partok közé volt sorolva előzetesen. Elsősorban a képeslapokról  is ismert hófehér homokjáról és azúrkék vizéről híres, sok partja  a szigetnek a világ 10 legszebb partja között van a rangsorolásokban.

Még ekkor nagyon frissek, fittek és bevállalósak voltunk, a helyi buszt nem ismertük, így gondoltuk elgyalogolunk mi simán a Cote'Dor-ra ami az útjelző tábla szerint 6km-re volt, ha jól emlékszem. 3 km gyaloglás után megállt mellettünk egy hatalmas terepjárós helyi férfi, aki integetett hogy felvesz minket. Riogatott minket, hogy veszélyes volt itt gyalogolni, mert a végén elütnek. Tudni kell Praslinról, hogy járdák nem léteznek, nincsenek. Mindenki az út szélén gyalogol, főként persze a helyiek, mert a turistákat csak kis bérelt autóikban látod. Mi ugyanígy tettünk, az út mellet bandukoltunk mindig, szerencsére semmi bajunk nem volt soha. Kérdezte hova tartunk, majd amikor mondtuk, hogy a közeli partra, akkor azt mondta nehogy oda menjünk, előző nap rengeteg embert csíptek meg a medúzák Cote'Doron, sokakat vittek orvoshoz miatta. Menjünk inkább Anse Laziora, ő elvisz szívesen minket odáig, ha fizetünk neki 10 eurót!!! Csak hogy össze tudjátok vetni, a helyi busz bárhova mész egyen árban van 5rúpia, ami nagyjából 90 forint... Vagy ha nem akarjuk, hogy ő vigyen rögtön tárcsáz nekünk egy taxit. Persze éreztük mi, hogy csak szimplán gazdag turistáknak néz minket, akikkel bármit lehet, megköszöntük szépen az utat és mondtuk jó lesz nekünk a félelmetes Cote'Dor is.

Cote'Dor

A Cote'Doron végigsétálva egyáltalán nem vagyunk elájulva, a helyi Berjaya szálló, ami igen drága rettentően rossznak tűnik a mi gyönyörű és sokkal de sokkal olcsóbb szállásunkhoz képest, tehát jót mosolygunk azon, hogy mennyire szerencsések vagyunk. Ez a kis helyi turista paradicsom, szinte tömegnek tűnik a parton lézengő kb. 20 ember, úszunk is egy rövidet, de alig lehet látni valamit, a víz átláthatósága pocsék itt, így átgyalogolunk Anse Posessionra, ami Curieuse szigetével szemben van. Itt már csak mi vagyunk és az óceánban is rengeteg szebbnél szebb halat és korallt lehet látni -szemben velünk ott van a Curieuse Marine Park (ami egy védett részt jelent az óceánon belül). Hazafelé derékig megyünk a tengervízben, mert ahol besétáltunk már dagály van. :)

fehér homokos tényleg

Cote'Dor

a buszmegállóknak itt nincsenek táblái, csak a járdára vannak felfestve

helyi buszok

ez már Anse Posession

dagály elől költözünk

Felfedezzük a helyi buszt is, az első élményünk a vezetési tempójukról döbbenetes, európai viszonylathoz képest úgy vezetnek mint az őrültek, a féket nem ismerik, de nagyon élvezzük, igaz néha sikítanék a kanyarokban mint a hullámvasúton.

Hazafelé leszállunk a Coco Rouge-nál (2km-re van tőlünk) és 2órát ülünk az út mentánk, hiszen a Coco Rouge is csak este 18.30kor nyit és ez az egyetlen környékbeli takeaway ahonnan kaját lehet szerezni. Helyieket nézzük, némelyik odaül mellénk szót váltani, más élet van ott, mint itthon, nagyon élvezzük.

Várunk a Coco Rouge előtt

Amit mi tudtunk is, de fontos lehet annak, aki esetleg oda utazik, hogy sötétedéskor elmennek az utolsó buszok (kb. 18 óra körül) így például mi is csak gyalog tudtunk hazamenni már a vacsoráinkkal.