6. nap - 7. nap

6.nap

Anse Consolationra mentünk busszal, a sziget ezen oldalán rengeteg tengeri fű van és a víz alatti élővilág is kevésbé érdekes mint az eddigi helyeken. Itt láttunk viszont először ráját úszni (többet is). Innen átsétáltunk Anse Takamakára, ami csodaszép, hosszú, fehér homokos tengerparttal vár, csak egy két helyi lézeng a parton. Én kagylókat gyűjtök, maga a kaori menyország ez a partszakasz, sehol nem találtam ennyi kaorit mint ott.

Anse Consolation

Black Parrot Hotel

Anse Consolation

Laci bement sznorizni míg én gyűjtögettem, összetalálkozott egy kisebb méretű teljesen szürke cápával az egyik homokos lagúnában. Megijedt tőle és elúszott, a helyieknek tett leírás alapján valószinüsíthetúen lime shark (citromcápa) volt. 1,5órán át vártunk a buszra hazafelé, ideges, türelmetlen embereknek nem ajánlom a szigetet és a buszos közlekedést, itt fel kell készülnöd az afrikai mentalitásra. Minden ritkán jár, azt sem tudod mikor, szépen leülsz az út szélére, aztán jön egy busz valószinüleg valamikor. :)

Anse Takamaka

 
 7. nap


Vallée de Mai Nature Reserve-be készülünk, de előtte még feladjuk a képeslapokat a postán. A Vallé de Mai azaz Május Völgy az UNESCO Világörökség része. Számos endemikus növény és állatfaj található meg itt, a leghíresebb a Coco de Mer pálma, melynek különös formájú hatalmas magja a világ legnagyobbjai közé tartozik.

a híres Coco de Mer

Magyar becse neve tengerikókusz, melyet mindig is legendák és mítoszok öveztek.

Az Indiai Óceán szigeteinek bennszülött őslakosai emberemlékezet óta regélnek a tenger titokzatos fájáról, az elveszett éden hírnökéről és a fa ajándékáról: a bizarr formájú termetes magról, amelyet az áramlatok gyakran sodortak a Maldiv szigetekre.A felfedezések hőskorában az 1500-as évek elején portugál hajósok hozták el az első magokat Európába, ahol vagyonokat fizettek a szebb példányokért. A felvirágzó kókuszmag kereskedelem fő piaca a Maldiv szigetvilág lett. Volt idő, amikor egyszerűen „Maldiv diónak” hívták a tengeri kókusz magot.Így kerülhetett a Seychelles szigeteken 1768-ban felfedezett tengeri pálmafa tudományos fajnevébe a „maldivica” jelző. Pedig a fa sohasem élt a Maldiv szigeteken.A híres mag többedmagával 6 évig fejlődik a sima, csillogó termésfalú két részre tagolt kókuszdió termésben, egy négy magot tartalmazó érett termés súlya így akár 100 kg is lehet.A fa több száz évig él. A francia felfedezők 1768-ban a mai erdő 15m-es csíranövényeit csodálták.
A belépő igen "borsos" (20 euro/ fő), legalábbis a mi pénztárcánknak, de reméltük, hogy valóban jó kalapban landol és arra fordítodik amire kell. Elvileg az Aldabra Atollnak meg az összeg fele, a maradék 20-30% arányában oszlik meg a Coco de Mer Foundation és még egy szervezet között.

a belépőjegyek vásárlásából ezeket támogatod

A parkban három fő útvonal vezet és a térkép szerint az egész körbejárása nagyjából 3 órát vesz igénybe. Minket nagyon érdekeltek a helyi endemikus élőlények ezért az egész napot arra szántuk, hogy itt töltsük. 

Eredetileg egy monda szerint, ez volt az Éden Kert. Valóban így érezheti magát az ember a hatalmas pálmák erdejében. A sétánk alatt egyszer az eső is eleredt, de a sokszor több mint 6m átmérőjű pálmalevelek gond nélkül megvédtek minket, csak a hihetetlen  dobolását hallottuk a fejünk felett, illetve mindenfelé a pálmák csatorna szerű levelei közvetlenül a gyökerekhez vezette  a vizet, mint egy profi öntözőrendszer.

csak úgy csobogott a víz lefelé

Mindenképpen érdemes megfigyelni az endemikus csigákat, gekkókat és madarakat, ezen a helyen él a híres fekete papagáj is. Az egyik idegenvezető akit hallottunk másokkal beszélgetni, azt mondta az a mondás is, hogy aki a Vallée de Maiba lát fekete papagájt, az nagyon szerencsés, hiszen elég szégyenlősek, a dús növényzetben pedig képtelenség meglátni őket. Nekünk szerencsénk volt, a nemzeti park kilátójában többször is láttunk fekete papagájok repülni, illetve a jellegzetes füttyöket is érdemes megismerni. (ekkor még nem tudtuk, hogy közvetlenül a szállásunknál van egy fa, ahol rendszeresen fekete papagájok szoktak táplálkozni, így közvetlen közelrpl megfigyelhettük otthoni környezetben őket)
A már említett kilátónál számos seychelli bülbül él, s amint kekszes zacskó csörgést hallanak mind odasereglenek szemügyre venni a terepet. Itt első alkalommal etettem kézből a bátrabb madarakat apró kis kekszekkel, hihetetlenül nagy élmény volt. Akkora, hogy később az utolsó Praslinon töltött hetünkön újra visszajöttünk egy teljes napra, de hogy mi volt a csalafintaság ebben, azt majd eláruljuk. :)

a gyönyörű seychelle bülbülökkel