19.- 20. nap

Hajnali fél 4-kor kelünk, majd 4-re pontosan a Hotel Sunrise előtt vár minket a taxi. Ekkor kicsit megnyugodtunk, hogy tényleg megbízható volt a tegnapi taxisofőr. Az éjszakai Mahéba autózunk a reptér felé, ahol kiderül nem tud visszaadni a taxis, mert ilyen órákban nem hord magánál semmi pénzt, hiszen az igen veszélyes. (Még jó, hogy azt mondták teljesen jó a közbiztonság, este is nyugodtan haza lehet sétálni Victoriában. Nem tudom, azért ezen ott elgondolkoznék /ellentétben Praslinon )

Végül felváltja a reptérnél és rendben elintézzük az anyagiakat, mi pedig szomorúan adjuk fel bőröndjeinket, amiket legközelebb reméljük egyben látunk viszont Budapesten nagyjából majdnem 1,5 nap múlva.

Teljesen meglepő módon a vizünket nem veszik el az ellenőrzésnél, én már készültem kidobni, amikor szóltak, hogy elég csak beleinnom, hogy bizonyítsam, hogy ez csak víz, ott a trópusokon más szabályozás van. A váróból félkómában a felkelő napot és a távolban Praslint néztük, elfacsarodó szívvel.

Gyönyörű időben szálltunk fel, alattunk a szigetek mint a kis ékszerdobozok, úgy tündököltek az Indiai óceánban. Felejthetetlen látvány volt felülről az összes kis sziget, ahol az elmúlt majdnem három hétben jártunk. Mondanom sem kell, hogy megint itattam az egereket egy rövid ideig, nagyon nehezen búcsúzok nekem tetsző dolgoktól, pláne Seychelltől.

 Dohába közel 5 órás replőút után érkeztünk meg, ahol tombolt a hőség javában, közel 50°C volt. Amikor a gépből pár pillanatra kiléptünk, úgy éreztük magunkat mint egy grillcsirke amit épp megperzselnek. Pedig Seyen hozzászoktunk a trópusi, jó meleghez, de ez még annál is mellbevágóbb volt.

szép dolgokat láttunk a Perzsa-öbölnél

Abu Dhabi környékén

Ezzel szemben a reptéren annyira légkondiztak, hogy vacogni lehetett pár órás várakozás után. És ránk nem pár óra, hanem 20 órás layout várt.  Volt az a verzió, hogy lehet szállást kérni Dohában, amihez adnak vízumot, oda vissza szállítanak időre. Ez igen költséges volt a mi pénztárcánknak, mérhetetlenül sokat szántunk volna így arra a napra, abban maradtunk mi bizony jól elleszünk a reptéren is. A reptérről rettenetes dolgokat olvastam az internet, így kellő félelemmel álltunk neki az előttünk lévő napnak és a teljes éjszakánaka  reptéren.

a hajnali fél 4-es ébredéstől kábán, még egy egész nap vár ránk Dohában

A reptér gyönyörű, modern, tele szebbnél szebb duty free boltokkal. Terészetesen mint mindenhol, itt is őrült drágaság van és ami külön érdekes volt, belecsöppentünk egy teljesen arab kultúrába. Mindenhol csadoros nők és a mindenhonnan visszaköszönőférfi öltözet a hófehér, földi érő szob avgy más néven disdása a legelterjedtebb viseletük. Fejükön egy négyszögletű kendőt azaz kafijját viselnek, melyet fekete pánttal kötnek meg. Egy férfi után néha két-három feleség is lohol, ami így európai szemmel elég "mókásnak" tűnt.

Este 10 óra környékén befizettük magunkat a reptéren található Oryx Lounge-ba, ahol a leírás alapján van csendes szoba (ahol aludni szerettünk volna) illetve ingyenes étel és italfogyasztás. 6 órán át lehet itt tartozkodni a kifizetett árért, így mi direkt ilyen későn tértünk be, hogy hajnalig nyugodt helyen maradhassunk.

Egyébként van egy kordonnal körbevett rész is a reptéren, ahol döntött, nagyon kényelmes székek vannak és a bejáratnál takarót kérhetsz meg párnát, valamint egy reptéri munkatárs folyton felügyel az ajtónál, így nem kell annyira félned, hogy ellopják a dolgaidat amíg alszol. Ennek ellenére elég zajos és mivel a neonfények ugyanúgy világítanak mint a reptér többi részét, elég esélytelen ott bármiféle alvásra törekedni. Én már ott nagyon fáztam, ugyan vittem magammal egy farmerkabátot, de a trópusi hőség után azért arra nem számítottam, hogy a reptéren végigvacogom az éjszakát farmerkabátban és 2 Qatar által biztosított kis takaró alatt is. A Lounge-ba dettó ugyanilyen hideg volt, ráadásul az ott kínált ételek közül kiválasztottam egy nagyon csalogató marhahusos tekercset. Így utólag én vagyok jó nagy marha, maradhattam volna a sajtoknál, nem mindjárt ajtóstul a házba, ismeretlen husokat enni. Büntetésképpen nem csak az odaúton, de hazafelé is egész éjjel kutyául voltam.

A várüóe gyébként gyönyörű, azonban mikor bementünk tömve volt. A kanapékon úgy próbáltak aludni az emberek, hogy azokat összetolták, mert az általuk "quiet room"nak nevezett boxok irtó jók, csak rettentő kevés van belőlük és mind foglaltak voltak. Ott egyébként le van sötétítve minden egyes kis fakk, egy kényelmes, szinte ágy szerű alkalmatosságra tudsz feküdni, minden van, amit csak a kényelmes pihenéshez el tudsz képzelni.

Éjjel 1-ig egyetlen ilyen hely sem volt, addig egyre idegesebben próbáltam az összetolt fotelben némileg pihenni, de olyan zajos jövés menés volt, csörömpöltek a tényérokkal, skype-oltak meg jöttk mentek, bőröndöket huzigáltak, hogy már teljesen elszontyolodtunk minek is fizettük be magunkat. Aztán felszabadult végre két hely is, így bevackoltuk magunkat a boxokba, amik kényelmesek, otthonosak és puhák voltak a kinti zajongáshoz képest. Egyedül az nyomta rá a bélyegét az éjszakámra, hogy rettenetesen fáztam, szinte vacogtam a takarók alatt is, ráadásul már nem tudtam , hogy a kisebb ételmérgezés félétől vagyok ennyire rosszul vagy szimplán fázom. Mindenesetre örültem mikor hajnali 5-kor már felpakoltuk amgunkat és elhagytuk éjszakai szálláshelyünket.

hajnal a reptéren

Összesítve tehát nem lehetetlen, vagy riasztó eltölteni egy éjjel a dohai reptéren, ha nem fizeted be magadat sehova, még úgy is viszonylag jó helyet szerezhetsz magadnak a kordonnal körülvett részen. Egyre érdemes ott figyelni, hogy időben menjetek be és foglaljátok el a helyet, nekünk is szóltak, hogy ha este 9-10körül kimegyünk cosmagostul, jól gondoljuk emg, mert vissza biztos nem tudunk menni, annyira tömve van az a hely éjjelre. De ha időben letelepedtek gond egy szál se, kiengednek bármikor enni/mosdóba, közben felügyelik a csomagjaidat. Apropó, ezek mind utazóként szerintem fontosak lehetnek, én legalábbis örültem volna, ha mindezeket el tudom olvasni indulás előtt, a mosdók meglepően szépek, tiszták és rendezettek. Nem kell semmiféle harmadik világbeli szörnyen büdös, koszos dologra számítani. A reptéren ezen kívül van ima szoba is és egy olyan "dark room" ahol elviekben szintén éjszakázni lehet, de már amikor délután benéztünk oda tömve volt mindenféle nemzetiségű emberrel, akik többnyire mezítláb keresztül kasul horkoltál a teret, így oda nem kuckóztuk be magunakt a lábszagba kényelmesen. Van ingyenes internet is a reptéren, wifivel is fogható illetve felállított internet sarok is gépekkel.

Az ezt követő szintén 5 órás hazautunk rendben ment, a Qatar valóban kiemelkedően jó légitársaság, hazafelé mindkét út alatt kértem airsick ellenni gyógyszert (az odaútból tanulva) és mindenféle gond nélkül, mosolyogva hozták nekem. Mondjuk meglepő volt, hogy a Doha-Budapest járaton kitöltettek velem egy papírt (előtte három járaton nem), amibe meg kellett indokolnom miért kérem a gyógyszert és nyilatkoznom arról terhes vagyok-e. (Azt mindig megkérdezték mikor kihozták a bogyót, de csak szóban). A csomagjainkat gond nélkül emgkaptuk Budapesten, pedig közel 20 órát várhattak valahol Dohában ők is.

Szerencsére egyben megérkezett minden, így utószóként annyit szeretnénk kérni, hogy ha Seychelles felé jár valaki és épp van egy üvegnyi helye hazafelé a poggyászában, az hozzon nekünk Takamaka Coco Rum-ot (persze megtérítés fejében) illetve 5 SCR-ért kapható breadfruit-ot is, amit az india boltokban lehet venni.

Szóval ha segítségetekre volt a blog a Seychelle-i utazásotok kapcsán vagy csak jófejek vagytok és maradt helyetek, gondoljatok ránk, mi vevők vagyunk rájuk!

""local legend has it that if you eat breadfruit you will one day return to Seychelles"