Úgy alakult, hogy a 3. házassági évfordulónkat Seychellen ünnepeljük. Két hónapnyi önkéntes munkára visszatérünk Cousin-szigetére. Blogunkat egyenesen onnan, itt találjátok. Jó olvasást!

Takamaka Bay Coco Rum

Nagy öröm ért bennünket ismét, rumot hoztak nekünk blogolvasók Seychelle-ről (köszönjük Gábor!). Nem is hinnétek mennyit jelenet ez nekünk, egy kis darabkát hoztok nekünk melegből, napfényből és a rajongásig szeretett életérzésből.

A rum a 3. házassági évfordulónkat várja (ha csak addig nem jár arra más is, aki hoz nekünk megvehető örömöt  :) )

csomag Seychelle-ről

Nagyon-nagyon köszönjük Krisztinának és Zsoltnak, akik megjárták Seychelle-t (Praslint és a Le Grand Bluet is) és gondoltak ránk, hoztak nekünk kókuszos rumot, vanilia rudat és ottani kókuszt. :)

Elmondhatatlanul örültünk neki!

A Le Grand Blue-val kapcsolatos új információ!

Egy ideje már a Google Map-en belül frissített és jó helyen találjátok a Le Grand Blue villát, ahol a szállásunk volt. Mint arról írtunk is a blog elején, mikor mi elindultunk a szigetre annyit tudtunk a helyről, hogy valaki mintha látta volna már a helyet, elsétált mellette, tehát valószinüleg az volt és létezik. Persze biztosat nem tudtunk, de legalább volt rá esély, hogy nem egy ólat találunk a helyén.

Írtunk arról is, hogy a Goggle Maps alapján néztük és tájékozódtunk arról hol van a hely, így a hatalmas páratartalomban, hőségben, a hatalmas túrazsákjainkkal jöttünk mentünk fel- le a meredek dombtetőre és a dombtetőn nem volt más csak bádog viskók. Lényeg a lényeg, hogy annó rossz helyen jelölte a térkép teljesen, mi pedig írtunk a Google Maps-nek és immáron az általunk megadott és bejelölt jó helyen található a jelzés, ott kell keresni ahol jelölve van, nyugodtan menjetek a térkép alapján már. :)

https://maps.google.com/maps?q=Le+Grande+Bleu,+Baie+Ste+Anne,+Seychelles&hl=hu&ll=-4.348904,55.765754&spn=0.009018,0.016512&sll=-4.324245,55.761881&sspn=0.036075,0.066047&oq=le+grand+blue+&hq=Le+Grande+Bleu,&hnear=Baie+Ste+Anne,+Grand+Anse+Praslin,+Seychelle-szigetek&t=m&z=17

statisztikák, érdekességek a blogról

Sokan olvassátok és nézitek a blogot, amit innen is köszönök és remélem továbbra is mindenki hasznos dolgokat fog megtudni róla és ha csak egy kicsit is, de hozzájárulhatok ahhoz, hogy jól érezzétek Magatok azon a csodás helyen. A keresési kulcsszavakon mindig mókás elidőzni, de lássuk akkor kik és hogyan találtak ide, talán néhány embert ezek foglalkoztatnak a Seychelles- szigetek kapcsán.

cápaháló	20
az abszolút nyertese a kereséseknek, Anse Lazion  VAN cápaháló, más kérdés, hogy annyira szét van cincálva, hogy nem sokat ér szerintünk. És igen, láttunk cápákat, egyszer Anse Takamaka öbölben úszva, egyszer pedig a St. Pierre-n (ott vagy 4-5 szirtcápa úszkált alattunk, de az elmúlt években a balesetek miatt az össze nagyobb cápát kihalászták a környéken, nem valószinű, hogy tartani kéne cápatámadástól   jobban, mint bármikor ott) seychelle szigetek                                                                                                                 9 a blog erről szól, jó olvasgatást
fregattmadar láttunk többször is szerencsére, tehát ha érdekelnek, érdemes körbetekinteni amerre jársz a szigetek körül	4
madagascar állatvilága Arról sajnos a Seychellen nem sok tapasztalatot szereztünk, de ha egyszer eljutunk, ígérem arról is írok egy utinaplót. :)	4
egymásra rakott kövek  túrázók használják őket általában olyankor, ha nem jól látszik a túraút kijelölése és segíteni akarsz a következőknek, merre kell menni. Mi is ahgytunk pár kupacot Anse Georgette és Anse Lazio között.	3
hotelben	3
kokuszdió seychelle Sok van, szépek, finomak és többnyire ingyen beszerezhetőek a szigeten.	2
nemzeti légitársaság  az Air Seychelles.	2
seychelles szigetek	2
seychelles szigetek takamaka öböl itt láttunk először cápát :)	2

19.- 20. nap

Hajnali fél 4-kor kelünk, majd 4-re pontosan a Hotel Sunrise előtt vár minket a taxi. Ekkor kicsit megnyugodtunk, hogy tényleg megbízható volt a tegnapi taxisofőr. Az éjszakai Mahéba autózunk a reptér felé, ahol kiderül nem tud visszaadni a taxis, mert ilyen órákban nem hord magánál semmi pénzt, hiszen az igen veszélyes. (Még jó, hogy azt mondták teljesen jó a közbiztonság, este is nyugodtan haza lehet sétálni Victoriában. Nem tudom, azért ezen ott elgondolkoznék /ellentétben Praslinon )

Végül felváltja a reptérnél és rendben elintézzük az anyagiakat, mi pedig szomorúan adjuk fel bőröndjeinket, amiket legközelebb reméljük egyben látunk viszont Budapesten nagyjából majdnem 1,5 nap múlva.

Teljesen meglepő módon a vizünket nem veszik el az ellenőrzésnél, én már készültem kidobni, amikor szóltak, hogy elég csak beleinnom, hogy bizonyítsam, hogy ez csak víz, ott a trópusokon más szabályozás van. A váróból félkómában a felkelő napot és a távolban Praslint néztük, elfacsarodó szívvel.

Gyönyörű időben szálltunk fel, alattunk a szigetek mint a kis ékszerdobozok, úgy tündököltek az Indiai óceánban. Felejthetetlen látvány volt felülről az összes kis sziget, ahol az elmúlt majdnem három hétben jártunk. Mondanom sem kell, hogy megint itattam az egereket egy rövid ideig, nagyon nehezen búcsúzok nekem tetsző dolgoktól, pláne Seychelltől.

 Dohába közel 5 órás replőút után érkeztünk meg, ahol tombolt a hőség javában, közel 50°C volt. Amikor a gépből pár pillanatra kiléptünk, úgy éreztük magunkat mint egy grillcsirke amit épp megperzselnek. Pedig Seyen hozzászoktunk a trópusi, jó meleghez, de ez még annál is mellbevágóbb volt.

szép dolgokat láttunk a Perzsa-öbölnél

Abu Dhabi környékén

Ezzel szemben a reptéren annyira légkondiztak, hogy vacogni lehetett pár órás várakozás után. És ránk nem pár óra, hanem 20 órás layout várt.  Volt az a verzió, hogy lehet szállást kérni Dohában, amihez adnak vízumot, oda vissza szállítanak időre. Ez igen költséges volt a mi pénztárcánknak, mérhetetlenül sokat szántunk volna így arra a napra, abban maradtunk mi bizony jól elleszünk a reptéren is. A reptérről rettenetes dolgokat olvastam az internet, így kellő félelemmel álltunk neki az előttünk lévő napnak és a teljes éjszakánaka  reptéren.

a hajnali fél 4-es ébredéstől kábán, még egy egész nap vár ránk Dohában

A reptér gyönyörű, modern, tele szebbnél szebb duty free boltokkal. Terészetesen mint mindenhol, itt is őrült drágaság van és ami külön érdekes volt, belecsöppentünk egy teljesen arab kultúrába. Mindenhol csadoros nők és a mindenhonnan visszaköszönőférfi öltözet a hófehér, földi érő szob avgy más néven disdása a legelterjedtebb viseletük. Fejükön egy négyszögletű kendőt azaz kafijját viselnek, melyet fekete pánttal kötnek meg. Egy férfi után néha két-három feleség is lohol, ami így európai szemmel elég "mókásnak" tűnt.

Este 10 óra környékén befizettük magunkat a reptéren található Oryx Lounge-ba, ahol a leírás alapján van csendes szoba (ahol aludni szerettünk volna) illetve ingyenes étel és italfogyasztás. 6 órán át lehet itt tartozkodni a kifizetett árért, így mi direkt ilyen későn tértünk be, hogy hajnalig nyugodt helyen maradhassunk.

Egyébként van egy kordonnal körbevett rész is a reptéren, ahol döntött, nagyon kényelmes székek vannak és a bejáratnál takarót kérhetsz meg párnát, valamint egy reptéri munkatárs folyton felügyel az ajtónál, így nem kell annyira félned, hogy ellopják a dolgaidat amíg alszol. Ennek ellenére elég zajos és mivel a neonfények ugyanúgy világítanak mint a reptér többi részét, elég esélytelen ott bármiféle alvásra törekedni. Én már ott nagyon fáztam, ugyan vittem magammal egy farmerkabátot, de a trópusi hőség után azért arra nem számítottam, hogy a reptéren végigvacogom az éjszakát farmerkabátban és 2 Qatar által biztosított kis takaró alatt is. A Lounge-ba dettó ugyanilyen hideg volt, ráadásul az ott kínált ételek közül kiválasztottam egy nagyon csalogató marhahusos tekercset. Így utólag én vagyok jó nagy marha, maradhattam volna a sajtoknál, nem mindjárt ajtóstul a házba, ismeretlen husokat enni. Büntetésképpen nem csak az odaúton, de hazafelé is egész éjjel kutyául voltam.

A várüóe gyébként gyönyörű, azonban mikor bementünk tömve volt. A kanapékon úgy próbáltak aludni az emberek, hogy azokat összetolták, mert az általuk "quiet room"nak nevezett boxok irtó jók, csak rettentő kevés van belőlük és mind foglaltak voltak. Ott egyébként le van sötétítve minden egyes kis fakk, egy kényelmes, szinte ágy szerű alkalmatosságra tudsz feküdni, minden van, amit csak a kényelmes pihenéshez el tudsz képzelni.

Éjjel 1-ig egyetlen ilyen hely sem volt, addig egyre idegesebben próbáltam az összetolt fotelben némileg pihenni, de olyan zajos jövés menés volt, csörömpöltek a tényérokkal, skype-oltak meg jöttk mentek, bőröndöket huzigáltak, hogy már teljesen elszontyolodtunk minek is fizettük be magunkat. Aztán felszabadult végre két hely is, így bevackoltuk magunkat a boxokba, amik kényelmesek, otthonosak és puhák voltak a kinti zajongáshoz képest. Egyedül az nyomta rá a bélyegét az éjszakámra, hogy rettenetesen fáztam, szinte vacogtam a takarók alatt is, ráadásul már nem tudtam , hogy a kisebb ételmérgezés félétől vagyok ennyire rosszul vagy szimplán fázom. Mindenesetre örültem mikor hajnali 5-kor már felpakoltuk amgunkat és elhagytuk éjszakai szálláshelyünket.

hajnal a reptéren

Összesítve tehát nem lehetetlen, vagy riasztó eltölteni egy éjjel a dohai reptéren, ha nem fizeted be magadat sehova, még úgy is viszonylag jó helyet szerezhetsz magadnak a kordonnal körülvett részen. Egyre érdemes ott figyelni, hogy időben menjetek be és foglaljátok el a helyet, nekünk is szóltak, hogy ha este 9-10körül kimegyünk cosmagostul, jól gondoljuk emg, mert vissza biztos nem tudunk menni, annyira tömve van az a hely éjjelre. De ha időben letelepedtek gond egy szál se, kiengednek bármikor enni/mosdóba, közben felügyelik a csomagjaidat. Apropó, ezek mind utazóként szerintem fontosak lehetnek, én legalábbis örültem volna, ha mindezeket el tudom olvasni indulás előtt, a mosdók meglepően szépek, tiszták és rendezettek. Nem kell semmiféle harmadik világbeli szörnyen büdös, koszos dologra számítani. A reptéren ezen kívül van ima szoba is és egy olyan "dark room" ahol elviekben szintén éjszakázni lehet, de már amikor délután benéztünk oda tömve volt mindenféle nemzetiségű emberrel, akik többnyire mezítláb keresztül kasul horkoltál a teret, így oda nem kuckóztuk be magunakt a lábszagba kényelmesen. Van ingyenes internet is a reptéren, wifivel is fogható illetve felállított internet sarok is gépekkel.

Az ezt követő szintén 5 órás hazautunk rendben ment, a Qatar valóban kiemelkedően jó légitársaság, hazafelé mindkét út alatt kértem airsick ellenni gyógyszert (az odaútból tanulva) és mindenféle gond nélkül, mosolyogva hozták nekem. Mondjuk meglepő volt, hogy a Doha-Budapest járaton kitöltettek velem egy papírt (előtte három járaton nem), amibe meg kellett indokolnom miért kérem a gyógyszert és nyilatkoznom arról terhes vagyok-e. (Azt mindig megkérdezték mikor kihozták a bogyót, de csak szóban). A csomagjainkat gond nélkül emgkaptuk Budapesten, pedig közel 20 órát várhattak valahol Dohában ők is.

Szerencsére egyben megérkezett minden, így utószóként annyit szeretnénk kérni, hogy ha Seychelles felé jár valaki és épp van egy üvegnyi helye hazafelé a poggyászában, az hozzon nekünk Takamaka Coco Rum-ot (persze megtérítés fejében) illetve 5 SCR-ért kapható breadfruit-ot is, amit az india boltokban lehet venni.

Szóval ha segítségetekre volt a blog a Seychelle-i utazásotok kapcsán vagy csak jófejek vagytok és maradt helyetek, gondoljatok ránk, mi vevők vagyunk rájuk!

""local legend has it that if you eat breadfruit you will one day return to Seychelles"

18.nap

Az utolsó reggelinket esszük a Colibriben, elbúcsúzunk a helyes lánytól,a ki mindig kiszolgált minket és a remek ételektől, amiket kaptunk. A finom pirítósoktól, kalácstól, a házi finomabbnál finomabb lekvárokig, a választható variációban leledző tojásokig, a néha igen fura ízű összeturmixolt gyümölcslééig és a finom kis gyümölcsökig, amiket kaptunk.

Búcsúzunk az óceántól, La Digue látványától a távolban, a denevérektől, madaraktól és fáktól, Shat-tól a macskától és végül Justintól is. Kapunk tőle búcsúzoul két darab mangót ajándékba,a mi állítólag különlegesebb, mint a többi, ennek más illata és íze is van, azt mondja. Levisz minket kocsival a jettyhez, hogy ne kelljen cipekedni. Kész tömeg áll a hajóhoz,de végül rengeteg sorban állás és meleg után felférünk a fedélzetre, a csomagjaink elveszik és lentre kell ülni a jegyünkkel.

A kikötőből az óceán felé vesszük az irányt, én tiszta szívemből megsiratom Praslin látványát, ki tudja mikor lesz lehetőségem újra megérkezni erre a csodás szigetre. Sírok, ahogy a távolban felbukkan Cousin Island, sírok, ahogy nézzük az utakat távolodni, nem akarok elmenni. Valami mindkettőnkből végérvényesen a szigeten maradt. Valami, amire nem készültünk, valami amit nem lehet megfogalmazni. Ez valami olyan csoda volt, amit az ember megpróbál, de nem tud elképzelni.

Tudtam mikor ide jöttünk, hogy tetszeni fog, hogy képeslap szerű tájakat látunk majd. De mind emellett olyan kultúrát, olyan embereket és olyan életközösséget találtunk, ahonnan nem akar az ember újra "európaivá válni és hazamenni". A szívünk kis darabja Praslinon maradt és mi egyre távolodtunk tőle.

Mintha az óceán is haragudott volna, sokkal rázósabb, hullámosabb volt az utunk Mahe felé, mint mikor megérkeztünk. A helyiek sem bírták túl jól a kiképzést, rengetegen használták a hányós zacskójukat, mást sem láttál, csak zöldülő arcú embereket. Mi egész jól megúsztuk az utat, bár a végére a háborgó gyomrunkkal mi is kiszállni kívánkoztunk, az utolsó perceken már nagyon szenvedtünk.

Mahéra érve először is kicsit leültünk a kikötőben lévő pálmafák alá a csomagjainkkal, hogy a háborgó gyomrunk kicsit lecsendesedjen. Aztán annyira kimerültek voltunk, hogy kerestünk egy taxit és ha jól emlékszem 5 euroért elvitt minket a szállóba. Egyébként gyalog is tudtuk volna sétálni (olyan 1km lehetett) de úgy gondoltuk ezt a luxust most megengedjük magunknak.

A Sunrise Hotelhez érve egy elég fura környékre értünk, nem volt az a kimondottan taszító, de majdnem három hét Praslin után ég és föld volt a különbség. Egyrészt jóval több az ember és kocsi mennyiség, nyilvánvalóan -hiszen Mahe nagy sziget-, másrészt elég fura olyan trópusi gettó hangulata volt. Beérve a szállásra a kínai tulajok fogadtak és előre kifizettük a kialkudott 70 euros szállás díjat. Ez a reggeli nélküli ár, hiszen másnap annyira korán indul a gép, hogy esélyünk sem lett volna megreggelizni. A szobába kissé félve mentünk be, hiszen rengeteg rosszat olvastam a Tripadvisoron erről a helyről, persze csak utólag, mikor már le volt foglalva.

A Justin-tól kapott mangok Mahén

a szálloda szoba tiszta, de nincs túl nagy varázsa

egész bizakodóan néztünk átmeneti, egy éjszakás szállásunkra

Első ránézésre egész tiszta volt, a fürdő is tűrhető volt, nem csalogató, de elviselhető, nem koszos. Ez volt az első hely, ahol a légkondi nem volt választható opció, működött és kész (justin-ál lehetett volna felárért bekapcsolni, de olyan gyönyörű volt minden, hogy nem hiányzott fenének sem). Egyébként sokkal drágább volt ez a szállás egy éjjelre mint a mi csodaszép házunk Praslinon egy éjszakára. Hiányoltuk is a csodaszép és hangulatos verandánkat, a kilátást az óceánra és a denevéreket az esőerdőben a házunk mellett.

Hatalmas különbség volt, de az ablakból rá lehetett lesni a Morne Seychellre, ami elég impozáns volt, bár azért a kilátást a szomszéd buszmegálló és hangos utca összképe uralta.

Nekiindultunk érkezés után a városnézésnek, ez volt az utolsó napos programunk, hiszen Victoriát nem akartuk kihagyni, így egy napot érdemes rászánni. Összességében egy "nyüzsgő városnak" tűnt Praslin csendességéhez és természetközelségéhez képest.

A városba menet is elkapott minket a trópusi eső, ernyőnk nem volt, így hol áztunk, hol bemenekültünk ide-oda. Szerencsére viszonylag hamar elállt, melegnek meleg volt, a pára tartalom ha lehet még fullasztóbbá vált.

Victoriát gyalogosan egy nap alatt keresztül kasul lehet látogatni, mi egy kisebb térképpel mentünk amerre láttunk. Elsősorban a Big Ben mintájára épült kis óratorony érdekelt engem, valamint gondoltuk a Természettudományi Múzeumba is ellátogatunk. Sajnos a múzeum fél órája bezárt, így az előtérbe ugyan gond nélkül eljutottunk (nem volt zárva) de pár vitrin megnézése után kizavartak minket, arra hivatkozva, hogy már lejárt a látogatási idő. Próbáltuk meggyőzni őket, hogy ma vagyunk itt utoljára, nagyon szeretnénk látni a láthatóan még nyitott múzeumot, nem sikerült hatni rájuk.

Természettudományi Múzeum bejárata

Rengeteg kis bódé és kirakodóvásár működik, sokszor jóval drágábban mint Praslinon! Mi azt hittük Victoriában biztos olcsóbbak lesznek a dolgok, nem kell plusz egy szigetre hajóztatni a dolgokat, de tévedtünk! Szóval aki megy, én annak azt tanácsolom, vegyétek csak meg La Diguen és Praslinon amit láttok, vaniliarudat, rumot és szuvenírokat is, nem lesz olcsóbb Victoriában, sőt!
Én egy nagyon helyes fülbevalót kaptam monjduk Victoriaban, kókuszhéjból faragott, polírozott Afrika kontinenst ábrázoló remekmű, az egyik kedvencem.

Egyébként rengeteg látni való van, kezdve a szép Botanikus kerttel, amit érdemes megnézni, feltéve, ha nem túrázatatok át egy való dzsungelen eleve, mint mi Praslinon és nem laktatok egy gyönyörű trópusi erdő aljában, mint mi Praslinon, szóval mi az időnket nem szántuk rá, kívülről nagyon rendezett és szép volt, főként idősebbeknek tudom elképzelni ideális és kihagyhatatlan pogramnak, ahol végigmutogatják nekik az őshonos vegetációkat. Mi anno Praslinon még vadon növő vaniliával is találkoztunk miközben átgázoltunk az eegészen.

Természetesen nem hagytuk ki mi sem a helyi piacot, ami nagyon színes, nagyon érdekes tipikus trópusi piac, szerintem érdemes meglátogatni és inni egy helyi kókuszból. Az orrod előtt faragják le a tetejét neked, majd ha kéred a kókuszvíz  kiivása után kiszedik belőle neked a kocsonyás állagra hasonlító, egész zsenge kókuszhúst is. Érdemes megkóstolni, nekem sokkal jobban ízlett a Praslinon mindenfelé lepotyogó ingyen szerezhető hagyományosan feltört, vastag kókuszhús, mint ez, de tapasztalatnak nagyon jó volt, ilyet is ismerünk.

A taxisofőrünk még délelőtt az ajánlotta, hogy estefelé menjünk ki az óceánpart és kikötő mellett található helyi rendezvényre, ahol a helyiek mindenféle ételt csinálnak olcsón és van zene, mulatság, kirakodóvásár, hatalmas program ez itt péntekenként.

Délután arra vettük az irányt amikor már nagyon éhesek voltunk, valóban sütöttek, főztek pár kis feállítható sátorban. Mindketten kipróbáltunk roston sült helyi halakat, valamilyen kreol szósszal és kivételesen sültkrupmlival, hiszen az elmúlt 17 napban rizst rizzsel ettünk köretnek, ami nagyon finom volt, de bevallom, vágytam már egy jó sült krumplira. Bár én alapvetően nem szeretem sem a halat, sem egyéb tengeri herkentyűket, ez meglepően finom volt. Kifogástalan jót ebédeltünk, igaz ülőalkalmatosság híján a nem éppen füves vagy rendezett park egyik kis szegletébe a földre telepedtünk. Ami egyedül kifogásolható volt, az a helyben árult, szerintük frissen préselt gyümölcslevek. Mivel annyira ajánlották, hát egye kutya én mangot kértem, a férjem passion fruit-ot. A helyi boltban kapható dobozos gyümölcslevek kifogástalanok, valóban 100%os ananász, passion fruit, mango és egyéb trópusi gyümölcslevek garmadáját lehet kapni (ami itthon beszerezhetetlen, nem létező) és isteni finomak. Gondoltuk, akkor a házi, a helyi még jobb lehet.

Tévedtünk. Én enm tudom miből, ki és hogyan készítette ezeket, de botrányosan rosszak voltak. Annyira, hogy én iylen rossz löttyöt életemben nem ittam, belekortyoltam és szó szerint forgott a gyomrom tőle, mintha valami izesített gusztustalan mosogatólé lenne. Rettenetes volt és cserébe jó drágán adták. Szóval, ha rám hallgattok NEM vesztek ilyet. Vegyetek a boltban, azt viszont minnél többet, mert csudajók!

Estig aztán róttunk még pár kört a városban, találtunk még itthonra egy két apróságot valamint a férjemnek egy Seychelles pólót is végül. Ezek nem könnyű feladatok,mert az ajándéktárgyak zöme hát hogy is mondjam? Egy kínai piacra való, rettenetes, ízléstelen tucatáru. A pólókon rettenetes giccses, szines feliratok, béna, vicsorgó cápákvagy hawaii mintás ingek lógnak mindenütt. Férfinak pólót találni ott=kész kihívás. Tudtuk, hogy szeretnénk olyat ami fehér, rajta egy nagy aldabra teknős van és egy visszafogott Seychelles felirat. Lehetetlen vállalkozásnak tűnt, míg Victoria össze üzlete és pontja bejárása után, órákig tartó kimerítő boltból ki, boltba be perfomansz végére: megtaláltuk az igazit.

Teljesen kimerülten értünk vissza a szállásunkra este, egész nap gyalogolni a trópusi hőségben és pára tartalomban =nem egyszerű. A szállásra érve hamar terveztünk lefeküdni és aludni, hiszen reggel 4 órára volt rendelve a taxink (a reggeli taxissal beszéltük meg az árat és időpontot) hogy a reptérre vigyen minket.

Még délután észrevettük, hogy a szobánk egyik ablaka nem záródik, de mivel nem a terasz fronton volt, ahonnan be lehetett lépni, nem törődtünk vele különösebben. Minden rendben zajlott, azt kivéve, hogy este mikor leszállt a sötét hatalmas eső volt, ami egész éjjel kitartóan zuhogott,, valamint a helyi fiatalok a hotel alatt bömböltették a zenét a kocsijukban, kiabáltak és tipikus gettó negyed hangulat volt. Nagy nehezen mikor elaludtunk, az éjszaka kellős közepén telefon csörgésre ébredtünk.

Én majd leestem az ágyról ijedtemben, hogy egyáltalán mi ez a hang (nem is láttam a telefont a szobában) ki telefonál nekünk éjjel (kiderült, hogy hajnali 1 óra volt!!) mire a Férjem felvette kiderült, hogy a kínai tulaj az aki azonnal beszélni akar velünk és nyissuk neki ki az ajtót mikor feljön! Éjjel egykor!

Mondanom sem kell torkomban kalapáló szívvel húztam össze magam az ágyban, míg a férjem az ajtóhoz ment, rettegve attól mit akarhatnak tőlünk. Állítólag a kínai tulaj és valami másik idős, ősz kínai apóka állt az ajtóban és tört angolsággal kérdezték nem-e láttunk valami "very dangerous and bad guyt" itt. Értetlenségünkre kifejtette, hogy valami nagyon veszélyes alak lógott be a hotelbe akit most keresnek és hogy akartak szólni, hogy ezek után az éjszaka hátralevő részében bárki kopog, bármit hallunk kintről ne nyissunk ajtót senkinek !! És elismételték még párszor mennyire veszélyes és rossz alak ez az illető.

Érzékeny lelkemnek több sem kellett, éjjel 1-től hajnal fél4-re állított óránk csörgéséig minden neszre majdnem infarktust kaptam, én már elképzeltem, ahogy bemászik a nem záródó ablakon és jól összever minket vagy kirabol, egy szemhunyást sem tudtam aludni annyira féltem.

Amennyire sajnáltam, hogy Praslint ott kellett hagynunk, annyira elvágyódtam vissza Justinhoz és a paradicsomi kis helyünkre vissza, ahol nem voltak gonosz emberek és félelmetes kínai muksók az éjszaka közepén. Gondoltam innen vagy vissza Praslinra, de még haza is jobb, egy éjszakával nem maradtam volna többet itt.

Amit sajnálok és biztos szép lehet a Morne Seychelli túrák, a teagyár és biztos jó pár szép partja van Mahénak is, de nekem azzal együtt, hogy Victoria klassz volt, közel sem tetszett úgy, mint Praslin ami maga az Éden Kert volt.

És hogy milyen volt a haza utunk és a közel 20órás várakozásunk Dohában? Az is kiderül holnap!