16.  nap

A nap, amikor megtaláltuk álmaink állását. De kezdjük a legelején.

Reggel 9-re volt megbeszélve,  hogy az Angel Tours-ból értünmk jönnek kocsival és elvisznek minket Anse Kerlanra, majd onnan Cousin szigetére és nem mellesleg ezen a napon van Lacinak a SZÜLETÉSNAPJA!!

Pontban 9-kor érkezett meg értünk egy nagyon helyes kis autó, majd a Vallee de Mai-n keresztül futó úton át mentünk Anse Kerlanra. Ez állítólag közelebb van mintha a másik úton kerülnénk. Egy nagy motorcsónak várt ott minket, ami hivatalosan 18 személyt tudott szállítani, de mi aznap csak ketten voltunk, tehát teljesen magán yachtot kaptunk, sofőrrel. A hajóba történő bepakolás bemászás után kaptunk egy-egy üveg ásványvizet is mondták előre, hogy a csomag része, de mi inkább vittünk pótvizet is, a trópusokon sohasem lehetsz a vízzel elég elővigyázatos és felkészült szerintünk és amúgy szólnak előre arról is, hogy Cousin Island-ra érdemes szúnyog űző sprayt vinni, mi már itthon készültünk Trópusi szúnyogriasztó spray-t vettünk).

A magán yachtunk és a kapitánya

a szülinapos <3

Határozottan ez volt a mi luxus napon Seychellen, hoztak vittek kocsival és minden a fenekünk alá lett tolva. Csodás, de elég rövid utunk volt a szigetig, Anse Kerlanról szabad szemmel lehet látni Cousin Island-ot az óceánban. Odafelé úton a hajó kapitánya a kezünkbe nyomott egy-egy mentőmellényt, hogy mielőtt a hullámtöréshez érünk vegyük fel, mert elég rázós lesz a megérkezésünk. Én csak pislogtam nagyokat és előre rettegtem, hogy valami szörnyű helyre megyünk végül. :)

távolban Cousin Island

ezt láttuk a yachtból, Praslin szigete

Cousin Island a Seychelle-i Nemzeti Park kezében van és Speciális Madár Rezervátumnak minősül. 2 km-re fekszik Praslin partjaitól. A leghíresebb talán az endemikus Seychelle Warbler, ami majdnem kihalt, összesen 26 madár létezett belőle, amikor is észbe kaptam az okos emberek, hogy nagy baj van, így 1986-ban megvette a BirdLife a szigetet és a fiatal kókuszpálmákat, -amik elnyomták az amúgy endemikus növényvilágot kivágták- és hagyták az eredeti növény és élővilágot betelepülni a szigetre újra.

A sziget egyike azoknak a négy kis szigeteknek, ahol megtalálható a világon a Seychelle Fody, melyet például Praslinon teljesen kiszorított a Madagascar Fody, tehát aki szeretne látni ilyen madarat, át kell jönnie Cousinra.

A Seychelles Magpie-Robin madarakból három párt hoztak a szigetre Fregate-ról, ők is nagyon különleges és ritka madaraknak számítanak. Megtalálhatóak még a Seychelle Sunbird-ök, a Seychelles Blue Pignon-ok illetve a Malagasy Turtle Dove-ok a szigeten, ezek szerencsére Praslinon is láthatóak.

seychelles magpie-robin

A sziget több mint 300.000 tengeri madár fészkelő helye, rengeteg Lesser Noddies és Brown Noddies található itt májustól-szeptemberig a dél-keleti monszun idején, az észak-nyugati monszun idején pedig a Wedge-tailed Shearwaters madarak uralják a terepet.

Lesser Noody

Lesser Noddy pár

Egész évben költenek a Whtie-tailed tropicbird-ök, a legszebbek egyike. Ők földön található üregekbe, fák aljába vagy korhadt tönkökbe rakják le tojásaikat, ezért hihetetlenül fontos és elsődleges, hogy a szigeten semmilyen ragadozó ne éljen és ne is telepítsék be azokat. (patkányok, macskák, stb)

Fairy tern azaz Tündér csér fióka

kicsit nagyobb Fairy Tern

felnőtt Fairy Tern

Megérkezésünkkor kiderült, a nagy yachtok leparkolnak a kicsit mélyebb vízben a sziget körül, majd a speciálisan erre üzemeltetett picike Cousin Boat mindenkit felvesz a yachtokból, ami úgy néz ki, hogy a billegő yachtból a még instabilabb kis csónakba kell átmásznod csomagostul és mentőmellényestül, nem felborítva a csónakot, majd egy egy adagnyi emberrel, a teli csónak a homokos partra száguld. Igen ám, ott van az érdekes része. Hatalmas hullámok törnek meg a partnál, amire a kis csónak jó időben kell, hogy ráfusson, különben pillanatokon belül a vízbe borul mindenki (nem véletlen a mentőmellény) és mint a James Bond filmeken látjuk, teli gázzal konkrétan nekiszáguld és kicsúszik a homokra a csónak.

a kis Cousin Boat

így várakoznak ránk, lehorgonyozva

Előre felkészítenek szóban, hogy amint kiszáguldottunk és partot fogtunk, mindenki legyen résen és pánikszerű meneküléssel ugorjon ki a csónakból, mert a következő nagy hullám már eléri a csónakot és visszamozdítja-rángatja az óceán fele, tehát baromi gyorsaknak kell lennünk. Na, gondoltam ez nem idős turistáknak és félős embereknek lett kitalálva.

Valóban, velünk kifelé olyan kanyart írt le a csónak, mert nem futottunk rá elsőre jól a hullámra, hogy telibe megdőlt a kis ladik oldalra, az emberek nem győztek kapaszkodni és sikítozni a hirtelen kormányzástól. Ennek ellenére, pont hogy profin csinálják a helyi srácok, különben rég beleborulnánk.

A parton a látogatói bázisnál kell fizetni a taxot, ami a legdrágább volt azok közül ahol voltunk (500 rúpia/fő). Ezek után külön csoportokba szedik a különböző nyelveken beszélő embereket (francia, angol, német). Nekünk Marcus lett az idegenvezetőnk.

Marcus

szarból építek várat, szokás guanot rakni a kis domb tetjére

A szigetet egyénileg nem lehet látogatni, minden nap 10-12-ig fogadják a turisták, kivéve talán hétvégén, érdemes utána nézni, aki ide tervez kirándulást. A sziget lenyűgöző, már az első pillanattól földön fészkelő madarakba botlasz, a lábad előtt, megérinthető közelségben ülnek a tojásokon a szebbnél szebb madarak, bármelyik odúba benézve pelyhes, csodaszép és álmélkodó tekintető fiókát néznek fekete fényes gomb szemeikkel.

tropicbird fióka

ilyen helyeken költenek

a felnőttek

A csoportunkból valószinüleg mi voltunk Lacival a leglelkesebbek, míg a többiek azzal voltak elfoglalva, hogy a moszkitókat csapkodták magukról egykedvűen (ez az egyetlen általunk látogatott hely Sey-en ahol voltak, emrt itt nem szabad irtani őket), mi nem győztük faggatni Marcust a madarakról! Eleve nagyon érdekeltek a madarak minket, tehát két madárhatározós könyvvel felszerelkezve érkeztünk Sey-re, ami állandó kis olvasmányunkká vált ott, de Marcus nem győzött csodálkozni rajtunk,a mikor mentünk az ösvényen és hatalmas a vigyorral az arcunkon lelkendeztünk neki, hogy ott ül mögötte egy Magpie Robin  (a többieknek madár-madár, szép madár volt mindegyik) és minden madarat előbb megláttunk és beazonosítottunk, mint hogy neki alkalma lett volna sokszor észrevenni. Összességében nagyon jót beszélgettünk vele, sőt én megkörnyékeztem őt madár tollak kapcsán, hiszen itthon hatalmas gyűjteményünk van belőle, hogy nem-e árulnak valami különlegeset, mire nagyon aranyos volt, felajánlotta nekem, hogy neki van egy tropicbird faroktolla, nekem adja ajándékba, ha a kis házaik felé járunk. Ők egyébként a szigeten élnek, elzárva a külvilág elől szinte, iható vizet és szükséges dolgokat Praslinról szerzik,és nagyjából 9-10 ember lakik ott. Órákat tudtunk volna fotózni, nézelődni ott, összesen 1,5órát tartott a vezetés, mi meg nem győztük kapkodni a fejünket ás ámulni a csodálatos élővilágon. Összességében rettentően sajnáltuk, hogy mennünk kell, elfényképeztünk, néztünk volna egy egész napot is ott.

a gyönyörűséges fairy tern-el

ezekbe laktak a dolgozók

vannak itt is óriás teknősök

ő egy speciális ott élő gyík faj

Marcustól kapott tropicbird faroktollal

A visszafelé történő csónakba jutás még izgalmasabb volt, gyorsan bele kell ülnie a sok embernek, én a csónak orrába kaptam helyet, majd az erős seychelli szigeten dolgozó férfiak körbeállják és mind nekifutásból rátolják a hullámtörésre a csónakot. Igen ám, de ha rosszul számolják ki, még nagyobb a majré, mint befelé menet. Ennek megfelelően az egyik hullám pont rajtunk tört meg és  teljesen beterített engem a csónak végében. Konkrétan olyan volt mint amikor eléd állnak egy nagy vödör vízzel hirtelen az egésszel pofán és testen locsolnak. A mai napig olyan nevethetnék tör rám, ha visszaemlékezem rá, hát még ott! Természetesen trópusi időben mindegy, inkább jólesik mint sem baj, ha nyakig vizes vagy, de víztől klaffogó túraszandálban másztam át egyik csónakból a másikba, miközben aranyosan folyt ki a ruhadarabjaimból az iménti jó pár liter sós víz. Egyébként még a csónakba is úgy bevert, hogy utána úgy nézett ki, mint amibe gyorsan belemertek jó pár kádnyi vizet.

Végül kocsival hazavittek minket, megebédeltük a szokásos finom take away ételünk és a már ismert közeli part felé vettük az irányt délután Anse Marie Louis-ra. Én ragaszkodtam egy homokos tengerparthoz, mert még jó előre készültem Laci születésnapjára és mivel tudtam, ott nem igen fogok tudni születésnapi tortát sütni vagy venni, elterveztem, kimegyünk a homokos partra, bekötöm a szemét, építek egy kis homoktortát és itthon vettem számgyertyát amik helyes kis hurkapálcákra voltak rögzítve, ideálisak voltak arra, hogy beleszúrjam őket. Arra az egyre nem készültem, mi lesz ha a parton kisebb szél is elég ahhoz, hogy ne tudjam meggyújtani a gyertyát, illetve az én előre kinézett csodás homokos partom az előző napi vihartól tele volt partra dobott tengeri fűvel, szóval küzdöttem keveset az elemekkel, de végül nagyon jól sikerült ünnepelnünk ezt a csodás napot.

 

 

szülinapi süti :)